4.-Bad Dream

                               "BAD DREAM!!"

                                                   3.

"Akarsz játszani?Játszuk azt,hogy én megcsókollak,te pedig ahelyett hogy ismét felpofozol visszacsókolsz!"H.S.

  A kocsiban ülve az agyam egy mondatot ismételgetett a fejemben,hogy "Mi a fasz?!" Nem tudtam eldönteni,hogy mindez valós vagy még mindig álmodom,bár a combom még mindig kissé sajog Harold manővere után.Nem tudtam elhinni mindazt,amit Anne és fia állítottak.Hisz ugyan már,szellemek nem léteznek,főleg olyanok nem akik elevenen,emberi testben kajtatnak bosszúra vágyva.Ebből azt tudtam leszűrni,hogy vagy nagyon be vannak szívva,vagy olyan kedvük van,hogy könnyed szellemes rémmesékkek riogassanak.
-Nem hiszel nekünk,ugye?!-bökött meg a mellettem lazán elhelyezkedett zöldszemű srác.
Könnyedén megráztam fejemet,majd tekintetem az ablakra tévedt.Valahol London határánál tarthattunk,és bár iszonyatosan kíváncsi voltam az okra,hogy miért vagyunk itt,inkább csendbe maradtam.
  Körbepillantottam,felmértem a luxus csoda belsejét.Fekete bőrülés,hifi berendezés,oriási beltér.Mindenki erre vágyna,talán még én is,persze valami nőiesebb változatban.
-Ez egy Range Rover...-mondta hirtelen Harold,rámpilantott majd folytatta.-A nőiesebb változata pedig a kisebb Land Rover.Nagyon pazar és fényűző,bár a beltér aránylag szűkösebb.Ajánlom abból is a fekete vagy szürke árnyalatú példányokat.-halvány mosoly szökött borostás arcára,amitől talán barátságosabbnak nézett ki.
-Uhm...-makogtam.-Köszönöm!-tekintetemet azonnal lesütöttem,majd fel és ismét le.
Látszólag jól mulatott viselkedésemen.Arca egészségesen kivirult,szemei csillogtak,ajkait erősen beharapta,de testtartását és erősen szökdellő mellkasát látva tudtam,hogy hangos nevetését próbálja visszatartani.
Morcosan,mellkasomon összefont kézze rányújtottam nyelvemet,akár egy ovodás.Szerintem akkor szakadt el nála a cérna.Ajkai elnyíltak s kiszakadt közülük egy harsányabb nevetés,majd fokozatosan erősödött.A végén csak arra lettem figyelmes,hogy hang nélkül és levegőt kapkodva nevet,aztán felsóhajtott.
-Ez nagy volt...-kuncogott fel.-Azt hittem belehalok...-simogatta meg mellkasát.
-Az pedig kár lenne...-forgatta meg szemeit anyja,majd nevetve ránk kacsintott.
Harold udvariasan elmosolyodott,majd ismét elkülönülve az ablaknak döntve homlokátt bámult kifele.
-Faith,ha álmos vagy nyugodtan aludj,hosszú még az út!-nézett rám a visszapillantó tükörből.
Az alvás szót emlegetve rájöttem,tényleg fáradt vagyok.
-Rendben...-ásítottam,majd felkuporodva az ülésre fejemet a háttámlának döntve becsuktam szemeim.

  Épp átléptem volna az ébrenlétet és az alvást elválasztó vonalat,mikor valami erősen nekicsapódott az autó ajtajának.Álmosan próbáltam kinyitani szemeimet,majd a mellettem lévő ajtóra pillantotam.Az erős fémből készűlt ajtón egy óriási kézlenyomat alakú horpadás látszodt.
-Baszki!-kiáltott fel Harold.-Mindig az én autóimat rongálják!-füstölgött.
-Ezt mi csinálta?-suttogtam halkan,remegő hangon.
-Hát vajon?!-nézett rám,mintha a homlokára lenne írva a válasz és én nyomban rá kéne vágjam azt.-Alecsandra Monsur,a te drága oktatód!-gügyögte flegmán,majd szemeit forgatva elé ült anyja mellé.
Abban a pillanatban ismét valami nekivágódott az ajtónak,majd fülsüketítően hangosan kaparászni kezdte az autó oldalát.Éles karmok fúrodtak át a látszólag vastag fémen,hosszúak és rothadtak voltak.Fület sértő hangot kiadván összeszorítottam a szemeimet,aztán tágra kinyitva azokat nagyot pattanva felsikítottam.A karmok helye eltűnt,mind az öt apró lyukacska egy óriásiba torkollott.Mindössze három centi választott el markolászó kezétől,melyen rothadozó húscafatok lógtak.Orromat megcsapta a rothadó és bomló félben lévő hús szaga,melytől öklendezni és köhögni kezdtem.De ez nem tántorította el,keze helyét két,háromujjú madárszerű láb váltotta fel,majd a kezeivel is tágítani kezdte a lyukat.Nagyobb fémdarabok és elviselhetetlen szagú cafatok hulltak mellém.Lehetségesnek tartottam,hogy az utóbbi azért történt mert sebezhető.
-Baszki!-hallottam Anne kétségbeesett kiáltását.-Harold, a lányt mentsd!-taposott bele a gázba,de addigra az óriási lyukon megjelent a szörny feje.
  Nem volt nagyobb,mint az én fejem,de kopasz volt és nyálkás.Szemei akkorák voltak,mint egy-egy borsószem,viszont feketék voltak és vérszomjjal telítettek.Ajkait furcsa grimasz és mosoly keverékévé formálta,állán fehérkés nyál csorgott,majd az ülésre folyt.Fogai tüske szerű feketeségek voltak,nyelve ostorhoz hasonló hosszúra nyúlt.
-Harold!-sikította Anne.
Az autó merészen a híd oldalához tartott.Anne elveszítette felette az uralmat.
Idegesen taposta a féket,de az nem válaszolt.
-Faye!-sziszegte az otromba lény, elnyújtva a nevemet.-Jöttem bosszút állni....-nevetett fel hiénához hasonlóan.
A jármú közben vészesen közeledett a végzet felé,bele a vízbe,ahonnan nem lesz menekvés.
-Harold!-ordította torka szakadtából a fiú anyja.-Faith!Őt mentsd ki!
-Anne...-suttogta oda sem figyelve az előbbi mondataira.
-Most,Harold!-húnyta le szemeit amaz.-Ő a kiválasztott.A próféta....ő megjövendelte ezt.-sóhajtotta.-Kérlek,fiam!-lehunyt szemekkel kérlelte.
  Az autó abban a pillanatban átszakította a híd oldalát,darabjaira tépte a kocsi elejét,majd zuhanni kezdett lefele.