5.-FUCK

5.-

"-Lélegezz Harry!Csak....csak lélegezz a kurva életbe

Egyetlen dolog futott át a fejemben abban a pillanatban,hogy milyen életem lett volna,ha gyermekkoromban apám nem csalja meg anyámat,illetve nem öli meg őt.
Klisé.
Az életem úgy átlagos és egyszerű lett volna.Anyám talán szűlt volna még egy gyermeket,a szolgák még a fenekünket is kitörölték volna ha akartuk volna és talán nem lenne nagyobb gondom azon kívül,hogy milyen ruhában jelenjek meg a barátom előtt az első randevúnkon.Talán boldog lennék.
Ehhez az álomképhez képest a mostani felér egy rémálommal.
Miss Monsur-vagy nezzük Miss Monster-nek- kidülledt szemekkel és fájdalmasan eltorzult arccal figyelte ténykedésünk.Keskeny ajkai közül ragacsos nyálka csepegett az autó ülésére,éles karmaival erősen a fekete Range Rover oldalába kapaszkodott.Fejbőrén fekete zúzódások éktelenkedtek,bőre sápadt,szürkés árnyalatú volt.
Az időt pedig mintha lelassították volna,minden apránként történt.
Harry karjai vékony derekam köré fonódott,arcát nyakamba temette és szorosan magához húzott.Magában a gesztus iszonyatosan jól esett volna,még tőle is,de a helyzet furcsasága miatt csak a hideg rázott.Nyakamat csiklandozta hosszú,barna haja,orrom pólójához kerülve egy édeskés illat csapott meg.Olyan volt mint a sós tenger és a friss fű keveréke a méz édes illatával.
-Ne szaglássz!-morogta nyakam vékony bőrébe s játékosan beleharapott.
-Auú!Harry!-sikítottam fel,mire vigyorogva rámnézett s vállat vonva utoljára Anne felé fordult,aki szomorúan mosolygott ránk,majd a szörny felé fordúlt.
A szürkeség ajkait széles vigyorra húzta ami miatt kilátszódtak rothadt és fekete fogai,majd a nő felé közelített.
Ajkaimat hangos sikoly akarta elhagyni,de Harry befogta szájamat óriasi tenyerével,majd kirugta az autó ajtaját.
Könnyeimen keresztűl bámultam amint Anne a szürke szörny karmai közé kerűl,végignéztem amint hosszú karmaival egy hosszú és mély csíkot hagyott a nyakán,majd mohón a sebre tapasztotta ajkait.
Öklendezni kezdtem,hasamban kavarogni kezdtek az eddig megevett ételek,nem tudtam elnézni onnan.
Aztán hirtelen távolodni kezdett a kép.Anne haldokló teste és a furcsa lény alakja egyre távolabb kerűlt tőlünkők zuhantak,mi pedig repültünk vagy lebegtünk,nem tudtam eldönteni.
Éreztem a vérfagyasztóan hideg levegőt szembecsapódni arcommal,a tenger illatát,hallottam a kövekhez csapódó hullámok hangját.A fejem zúgott a sok gondolattól,hallottam a vérem lüktetését,a szívem szapora dobogását.Éreztem a hideget,a hűvös időt.
Csupán egy köntösbe takart testemet rázta a hideg,de már nem sírtam.Lassanként fogtam fel a dolgokat.Érzékelni kezdtem a dolgok igazságalapjait.Az a valami - nevezzük még mindig Miss Monster-nek - több száz éve tervezgeti a bosszút ellenem,erre megjelennek ők,a megmentőim,Anne és Harry.Az életüket kockáztatják,sőt Anne fel is áldozza az övét az én érdekemben.És Harry tud repülni.
Az érzés olyan,mintha egy gyermekkori álmod valóra válna,hisz mindegyik gyermek repülni akar,a madarakkal akarnának utazni és bejárni a Földet.Ha a régi énem lett volna Harry karjai között,sikongva és őrjöngve nevetgélnék,lefele néznék,még akkor is ha tudnám,hogy tériszonyom van,félek a magasságban lenni.Harry persze nevetne,majd hirtelen elkomolyodna.
Én pedig a fiatal Faye-ből,a mostani Faith-é változtam.A helyzet komolysága visszahozta a rosszkedvem és nem hagyott nyugodni a gondolat,hogy vajon Harry hogy érezheti magát,hisz tudom milyen érzés elveszíteni egy édesanyát,tudom milyen mikor részesévé vál az ember,mikor előtte hal meg.
-Harry?-hangom élettelennek csengett. - J-jól vagy?
-Nem.
-É-én sajnálom.-szemeimbe ismét könny gyűlt,majd lassan végiggördűlt az arcomon s megált az ajkam fölött.-Nem...nem akartam...ho-hogy miattam..Anne...
Hirtelen Harry velem szemben kerülve,lehúnyt szemekkel nagyokat lélegzett.Kezei derekamon reszkettek,mellkasa szabálytalanúl emelkedett.
-"I see you standing here,but you're so far away."-énekeltem hirtelen erősen reszektő és elcsukló hangon.
Harry hirtelen nyitotta fel szemeit,melyekből apró,fényes könnycseppek hullottak.Szemei és orra körűl a bőr erősen kipirosodott,nagyot szippantott majd ajkait beszédre formálta.
-" Starving for your attention,you don't even know my name."-folytatta arcán mosollyal,de szemei komolyságot és szomorúságot árasztottak.
-Harry.-nevettem fel halkan,tekintetét rámkapva kissé nyugodtabban kuncogott fel,mikor rájött a szó értelmére.
-" You're going through so much,but I know that I could be the one to hold you."-fejezte be az első szakaszt halkan,majd ajkai ismét lefele görbűltek.
Fél kézzel törölgetni kezdte szemeit,majd kivörösödött szemekkel rám nézett s megismétete az utolsó sort.
-"But I know that I could be the one to hold you...."
-Akkor legyél...-suttogtam halkan s összezártam szemhéjaim.
-De nem lehetek!-kiáltott fel mérgesen.
Kezei pár pillanatig elengedték derekam,de utánam kapott.
-Miért nem?-sütöttem le tekintetem.
-Mert én Miss Monsur-nál is nagyobb szörnyeteg vagyok...-mosolyodott el.-Számodra egy nagyon gonosz és félelmetes lény vagyok Faith.-hajolt közel hozzám.-Én nem tudok szeretni...
-A-akkor mit tudsz?-nyeltem nagyot hirtelen közelsége miatt.
-Baszni...

Sziasztok...
Pfuuu
Ha tudnátok hányszor írom újra ezt a kis szöveget...
Nos először is sajnálom hogy ennyire rövid lett a rész.
Másodszor pedig a következő hosszabb lesz <3
Szeretettel,
Dea xx